Főtámogatónk: szerencsejatek

Iványi nem vágyik vissza

Iványi nem vágyik vissza
A 2013/14-es szezont követően szedte a sátorfáját és Budapestre költözött. Iványi Bálint hosszú éveken át az egri kézilabdás közösség markáns szereplőjének számított. Játékosként, edzőként és klubmenedzserként is szeretett klubja rendelkezésére állt, mígnem jött a váltás ideje. Hol él, mit csinál manapság Iványi Bálint?

 

– Három és fél éve?
– A 2013/14-es szezont követően tettem át a székhelyem Budapestre – válaszolt Iványi Bálint. – Az utolsó időszakban Csík János vezetőedző mellett klubmenedzserként tevékenykedtem. A Balmazújváros mögött a második helyen zártunk a másodosztály Keleti-csoportjában, aztán a következő évben már Rosta István vezetésével újabb lépcsőfokot lépett a gárda.
– Miért döntött a távozás mellett?
– Igencsak megszaporodtak az elfoglaltságaim akkoriban. A Klebelsberg Központ alkalmazásában a hevesi és a bélapátfalvi térségben is tankerület igazgatóként dolgoztam, ami nagyon sok elfoglaltsággal járt, emellett a kézilabdás teendők is egyre csak sorakoztak. Úgy is fogalmazhatnék, elfogyott a levegő körülöttem, amikor kapóra jött egy álláslehetőség Budapesten. Hoztam egy döntést, amit egyáltalán nem bántam meg.
– Manapság is az oktatásban dolgozik?
– Nem, az az időszak elmúlt. Immár a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság kötelékébe tartozom, ahol az Európai Uniós projektekért felelek.
– Teljesen elszakadt a kézilabdától?
– Már nem része az életemnek. Az egri időszak sokak szerint jó referenciának számított, kaptam is ajánlatokat kisebb fővárosi kluboktól, ahol vagy a felnőttcsapatnál, vagy az utánpótlásban számítottak volna rám, de nem éltem ezekkel. Maradtam szurkolónak, egri szurkolónak!
– Ezek szerint az egri eseményeket figyelemmel követi. Mit szól a csapat őszi szerepléséhez?
– Napi szinten böngészem a híreket. Örülök, hogy rengeteg tartalmas, jó anyaggal szolgál a klub honlapja. A csapat facebook oldalán azonnal olvasható az eredmény, és gyakorta az eredményközvetítést is figyelhetem. Számomra is legalább annyira pozitív meglepetés az ötödik hely, mint sokaknak. Tóth Edmondot jól ismerem, fiatal kora ellenére, rendkívül felkészült szakember, akiben rengeteg potenciál van. Azzal, hogy a nyáron sikerült együtt tartani a csapatot, óriási értéket teremtett az egyesület.
– Nyártól a DVTK kötelékében folytatja szereplését a szakosztály. Mit szólt a hírhez?
– Nem tagadom, bennem vannak félelmek az új felállás kapcsán, de remélem, hogy alaptalanok az aggályaim. Azon nem lepődtem meg, hogy Eger városának továbbra sem kell más sportág a vízilabdán kívül, ezzel a szemléletmóddal már az én időmben is küzdöttünk. Az pedig, hogy egy másik megyeszékhely dob mentőövet a klubnak, igencsak megdöbbentő és elgondolkodtató.
– Szándékában áll esetleg valamikor visszatérni Egerbe?
– Csodálatos időszakot töltöttem ott, de lezártam. Jó érzéssel és nosztalgiával gondolok az egri időszakra, de nem vágyom vissza. Örülök, hogy Szabó Robert irányítás mellett jó kezekben van a csapat és az utánpótlás is. Örömteli, hogy olyan arcokat is felfedezhetek a korosztályos csapatokban, akiknek évekkel ezelőtt még én adtam először szivacskézilabdát a kezébe. Tiszta szívből szurkolok a klubnak, amely már Budapesten is komoly elismertséget vívott ki magának.
Sike Károly
Fotó: Lénárt Márton
2018. január 6.

Szóljon hozzá!