Tóth Edmond, az egriek vezetőedzője: – A szezon eddigi legnehezebb mérkőzésén vagyunk túl. Még ha ezúttal el is maradt a jó játék, végig foggal-körömmel küzdöttünk. Édesapám azt mondta az összecsapás előtt, hogy nem kell jól játszani, csak nyerni. Látszik, hogy sokat kell még javulni, rengeteg meccs van még hátra. A jó szezonkezdet ellenére bízom benne, hogy játékban még tudunk előre lépni, s látványosabb kézilabdával szolgálhatjuk ki a fantasztikus közönséget.

Gúnya Péter, a váciak vezetőedzője: – Ha ironikus szeretnék lenni, akkor örülök, hogy nem egy góllal kapunk ki sorozatban harmadszor is. A viccet félretéve, a második félidő közepén több olyan szituáció is akadt, amikor nem hoztunk jó döntést. Teljesen más mérkőzést volt ez, mint az előző kettő. Attól függetlenül, hogy csak huszonegy gólt lőttünk, most játszottunk a legjobban. Az elképzelt taktikát szakaszokban jól megoldottuk, de sokkal gyorsabban szerettünk volna kézilabdázni.

Repóth Dániel, az egriek kapusa: – Az egységességünknek köszönhetjük a győzelmet. A szép kézilabdával ezúttal adósak maradtunk. Az első negyedórában egyértelműen a mi játékunk dominált, aztán talán túlságosan is megnyugodtunk, és sikerült felzárkózni a Vácnak. Picit görcsössé váltunk, de a végén helyén volt a szívünk. Ismét nyolcan voltunk a pályán, óriási köszönet a publikumnak.

Török Ádám, a váciak irányító játékosa: – Jó tempóban kézilabdáztunk, de valahogy a végjátékból nem sikerül jól kijönni. A második félidő közepén esély kínálkozott arra, hogy akár több góllal is ellépjünk az egeriektől, de nem éltünk a lehetőségekkel. Támadásban tovább kell fejlődni, a védekezésünkkel ezúttal sem volt gond. Sok esetben a türelmesebb, higgadtabb kézilabda lett volna a célravezető.

Sike Károly

Fotó: Lénárt Márton

2017. szeptember 23.