Az edző hite egy pillanatra sem ingott meg

Az SBS-Eger huszonhárom pontot szerzett a férfi NB I. 2020/2021-es kiírásában ezzel a klub történetének legeredményesebb élvonalbeli szezonját zárta. Csapatunk vezetőedzője, Tóth Edmond úgy fogalmazott: a végére az élet kiegyenlítette a számlát.

– Egyesek szerint a koronavírus-járvány által alaposan felforgatott bajnoki menetrend sokszor vállalhatatlan helyzet elé állította a csapatokat, így a végtabella nem ad reális képet a valódi különbségekről. Ön egyet ért ezzel?
– Hosszú távon megmutatkoznak az erőviszonyok – válaszolt a nyolcadikként zárt felnőttcsapatunk vezetőedzője, Tóth Edmond. – Való igaz, hogy idén egy-két pont már értékes helyezésekről döntött, amit befolyásolhatott a szerencse vagy akár a vírushelyzet is. Azonban ennyi bravúrt, mint amit mi elértünk, nem kell magyarázni. Minden évben akad nehezítő körülmény, s olyan csapatok is, amelyek csalódást okoznak vagy épp felülmúlják az előzetes várakozásokat.

– Mi volt a legnehezebb feladat ebben a kétségkívül nem szokványos szezonban?
– Mi szeptembertől november közepéig kilenc hetet hagytunk ki a fertőzés miatt, akadt aki öt hetet töltött karanténban. Ebben az időszakban csak arra figyeltünk, hogy tartsuk a lelket a csapatban, s felkészítsük őket arra az időszakra, amikor ismét eljön a mi időnk. Borzasztó nehéz heteket hagytunk magunk mögött, amely nem csak fizikálisan, hanem lelkileg is nyomott hagyott a csapatban. Nagyon mélyről értük el ismét a csúcsformát.

– A korábbi években gyakorta azzal szembesültünk, hogy nem kedvez a csapatnak a sűrű menetrend, idén viszont erre is rácáfoltak. Honnan ez az elképesztő erő?
– Jóval fiatalabb csapattal dolgozom, mint korábban. Jobban bírják a terhelést, könnyebben regenerálódnak. Még ha szűkös kerettel is dolgoztam, nem okozott gondot a fáradtság. A játékosok jól reagáltak a sorozatterhelésre, akkor voltunk igazán eredményesek, amikor néhány nap pihenővel játszottuk a mérkőzéseket.

– Melyik találkozóra emlékszik vissza a legszívesebben?
– A Tatabánya és a Csurgó elleni csatákat mondanám. Nem csak azért, mert magasan jegyzett ellenféllel szemben sikerült pontokat szerezni, hanem azért is, mert kiválóan építettük fel mindkét mérkőzést. Előbbivel komoly hátrányt ledolgozva okoztunk meglepetést a második félidőben, míg a somogyiak esetében a jó kezdés hozta meg a sikert. Hatalmas győzelem volt mindkettő.

– Mikor érezte úgy, hogy az elsődleges célt, a biztos bennmaradást teljesítették?
– Sosem tekintettem úgy erre a csapatra, mint egy kiesőjelöltre. Egy pillanatra sem ingott meg a hitem a játékosaimban, s ahogy jöttek a mérkőzések és egyre több ellenfelet láttunk, ez csak megerősítést nyert.

– A sikereikkel kivívták a versenytársak elismerését, sokan fejtegetik, hogy mi a csapat titka. Ön mit gondol?
– Nagyon könnyedén jöttünk bele a mérkőzésekbe, nem nyomta a teher a csapatot, a sikeréhség pedig idővel csak nagyobb lett. Keményen dolgoztunk, mindenkin éreztem hogy fejlődni akar, az a cél, hogy napról-napra jobbá váljunk. Ez a mentalitás a jó szereplés egyik legfőbb záloga.

– Ha maradt Önben hiányérzet, akkor az mire vonatkozik?
– Adódtak olyan mérkőzések, amelyekből többet is kihozhattunk volna, de a végére az élet kiegyenlítette a számlát. Nincs okom a panaszra, teljes mértékben elégedett vagyok. A huszonhárom pont minden előzetes várakozásomat felülmúlja.

Sike Károly
Fotó: Lénárt Márton