A bajnokság 13. fordulójában a Ferencváros csapatát fogadta az SBS Eger Eszterházy együttese. Az őszi szezon utolsó mérkőzése a vendégek győzelmével zárult. A találkozóról a csapatok edzőit kérdeztük.

Adorján Gábor, az FTC edzője: – Hatalmas küzdelem volt mindkét csapat részéről. Mi úgy jöttünk ide, hogy megpróbáljuk a lehetetlent, hatalmasat küzdött a csapatom. Az Eger egy borzasztóan erős csapat, ők fognak felkerülni az első osztályba. Ma itt egy nagy bravúrt hajtottunk végre, földöntúli teljesítményekkel. A kezdő irányítóm sajnos sérülés miatt kiszállt az első félidőben, ezért picit megijedtünk. Nagyon sok jó egyéni teljesítmény volt a csapatban, végig küzdöttünk. Talán az egriek sem hitték el, hogy hatvan percen keresztül tudunk hajtani. Nagyon szimpatikus csapat az Eger és, még egyszer mondom, biztos vagyok benne, hogy ők fognak feljutni. Ma nekünk sikerült nyerni, de ez csak egy kis lépés, még nagyon hosszú a bajnokság.

Rosta István, az SBS Eger Eszterházy edzője: – Abszolút keserű a szám íze, és fáj a vereség, de ami nagyon fáj az a játék, amit mutattunk. Igazából erre készültünk, tudtuk, hogy ebben az évben két-három olyan rangadónk lesz, ami meghatározza a csapatnak az értékét, hogy belőjük, hogy hol tartunk. Ez a mai mérkőzés azt gondolom, hogy eléggé értékmérő volt csapat szinten is és egy-egy játékos szintjén is. Mondhatnám azt edzői szóval, hogy nem ezt beszéltük meg az edzéseken. De tényleg nem ezt.

Nagyon sok egyéni hiba volt. Nagyon feszülten kezdtük a mérkőzést, nem is értettem, nem volt rá semmiféle ok, hogy ennyire idegesek legyünk a mérkőzés első harmadában. Nem volt jó a védekezésünk, nagyon sima gólokat kaptunk. Nem volt jó a támadásunk, lendület nélkül játszottunk. Nagyon kapkodtunk, nem volt türelem, semmiféle türelem nem volt a támadó játékban. Sok labdát elszórtunk, kaptunk könnyű gólokat az ellenféltől, aki kihasználta a hibáinkat és megérdemelten nyertek.

Több kulcsjátékos nem tudta azt a teljesítményt nyújtani, amit az ősz többi részében igen. Ez itt a nagy kérdés, hogy miért? A héten semmit nem csináltunk máshogy, mint eddig. Maximum annyit, hogy kicsit többet készültünk, speciálisan készültünk az ellenfél taktikájára. Abból semmi látszott, de ezek szerint elfecsérelt idő volt. És az, hogy a kulcsjátékosok így játszottak, arról annyit, hogy az nyilvánvaló, mint azt már mondtam, most kellett volna jól játszani. Volt két-három játékos, aki eddig nagyon jól teljesített, ma ez nem sikerült, de nem volt olyan, Vancsics Janin kívül, akire azt mondanám, hogy rangadóhoz méltóan játszott. Még az első félidőben Menyhárt Máténak voltak jó megmozdulásai, a második félidőben már neki sem. Azt gondolom, hogy ennyi közepes vagy gyenge teljesítménnyel nem lehet rangadót nyerni. Nem tudom az okát, tényleg én is döbbenten állok. Mint mondtam ez jobban is fáj, mint maga a vereség ténye, mert semmiféle jel nem volt a heti edzésmunkában, hogy ez így fog történni.

Jó kérdés, hogy miért nem tudjuk megfogni a labdát egy tíz méteres átadásnál, mi az oka, hogy kiesik a labda a kezünkből? Repóth Daninak voltak jó védései, de mellette volt legalább annyi olyan gól, amit meg kellett volna fognia. Kovács Jani teljesen maga alatt volt az őszi formájához képest. Nyilvánvalóan ezek érdekes témák lesznek télen, hogy kiderítsük, hogy ezeknek mi az oka. Az is lehet, hogy még személyi változás is kell majd a csapatban, de ezt még nem tudom. Mindenesetre, ez után a mérkőzés után a téli felkészülést is át kell majd strukturálni, értékelni.

Elsők vagyunk, tehát a tabellán nyilvánvalóan azért jó helyen állunk, de azt gondolom, hogy ez a mérkőzés rávilágított rengeteg problémára, amit lehet, hogy a sikerek elfedtek. Láttuk, hogy a Ferencváros milyen erős csapat idegenben is, minden tekintetben. Azt gondolom, hogy kézilabda mérkőzésen nem nagyon szokott ilyen lenni, hogy ennyi alkalommal megállítják a meccset. Széttöredezik ezzel a játék. Úgy látszik, hogy ez valakinek így jó volt. Abban viszont biztos vagyok, hogy ha az utolsó mérkőzésre marad a döntés, ott egy hihetetlen nagy bravúr kell, hogy egy budapesti csapatot a 9. kerületben megverjünk, de addig még hátra van tizenhárom mérkőzés. A Ferencváros nyolcszor megy idegenbe, mi nyolcszor játszunk itthon, de annál sokkal-sokkal jobb teljesítmény kell, mint amit most mutattunk.

 

Fotó: Lénárt Márton

 

www.handballeger.hu
2014. december 16.