Januári vállműtétje óta elszántan készül a visszatérésre Rédei István. Még ha az újabb pályára lépésre várhatóan csak a következő szezonban kerülhet sor, ezekben a hetekben már ismét a csapattal együtt készülhetne a rutinos jobbátlövő.
– Hogy halad a rehabilitáció?
– A mindennapokban már semmiben sem szenvedek hátrányt, nem szorulok segítségre az alapvető feladatok elvégzésében – válaszolt a 36 esztendős Rédei István. – A régi berögzült mozdulatok már visszatértek. Persze óvatos vagyok, például a bevásárlások alkalmával még nem vállalkozom a cipekedésre, egyelőre kerülöm a nagy súlyokat.
– Mivel tölti a kényszerű szünetet?
– Egerben vagyunk, a kedvesem még dolgozik. Végzem a gyógytornát, sokat szobabiciklizem. A napokban kell ismét konzultálnom a gyógytornásszal, az elkövetkezendő hetek programjáról. A szabadidős tevékenységek mellett, igyekszem új ismeretekkel is gazdagodni.
– Gondolkozott esetleg azon, hogy mi az, ami a legjobban hiányzik ebben az időszakban?
– Lassan fél éve, hogy a maródiak táborát gyarapítom, nagyon ki vagyok már éhezve arra, hogy ismét kézilabdát fogjak. Hiányoznak a sportág mozgásformái, de nem esek kétségbe. Bár tisztába vagyok vele hogy fiatalabb már nem leszek, de amikor visszatérek arra törekszem, hogy erősebb legyek, mint ez előtt voltam.
– Mit vár, hogy alakul a folytatás? Meddig tarthat ez az állapot?
– Hogy mennyi időt vesz igénybe a vírus megfékezése, azt tőlem szakavatottabb emberek sem tudják teljes pontossággal kijelenteni. Egyelőre csak találgatni lehet. Ugyanakkor az szinte biztosra vehető, hogy a bajnoki küzdelmek nem folytatódnak, ilyen kockázatok mellett nem is lenne helyénvaló. A sarkalatos pont a kiesés és a feljutás kérdése. Ennek a kidolgozása az elkövetkezendő időszak egyik nagy kihívása.
Sike Károly
Fotó: Lénárt Márton
