Tizenhárom mérkőzésen szerzett nyolc pontjával az NB I-es tabella tizedik helyén telel a DVTK-Eger. A nyáron jelentős átalakuláson átesett megyeszékhelyi gárda eddig biztatóan veszi az akadályokat. Számadásra Tóth Edmond vezetőedzőt kértük.
– Elégedett?
– Nyolc pont szerepel a nevünk mellett, ami megfelel a minimális elvárásoknak – válaszolt Tóth Edmond vezetőedző. – Amellett, hogy adódtak fájó pontvesztések, a Tatabányával majd a Csurgóval szemben is bravúros döntetlen értünk el. Ezek a mérkőzések megmutatták, hogy nagy lehetőségek rejlenek a csapatban. Az őszi sorsolásunk tűnik nehezebbnek, tavasszal igyekszünk felülmúlni ezt a teljesítményt.
– A nyáron jelentősen átalakult a csapat. Richard Stochl, Igor Radojevics, Andrej Petro, Inal Aflitulin és Radoslav Antl személyében öt meghatározó légiós is távozott, míg a visszavonuló Szabó Péter immár sportigazgatóként tevékenykedik. Nem tartott attól, hogy a búcsúzók túl nagy űrt hagynak maguk után?
– Sikerült megfelelően gondoskodni a pótlásukról. Az átlövőjátékunk Rolandas Bernatonisszal és Rédei Istvánnal jelentősen javult. Előbbi vezéregyénisége a gárdának, amellett, hogy gólokat szerez, az előkészítésben is rendre jeleskedik. Pisti az egyik legstabilabb játékosunk volt a sérülésééig. A néhány hetes kihagyás ugyan vissza vetette, de előbb-utóbb ismét régi önmagát mutatja. A probléma inkább az, hogy nagyon szűkös a keret. Ha valaki kiesik, könnyen félkarúvá válunk.
– Zökkenőmentesen zajlott a beépítésük?
– Elsőként a védekezés megszervezésére helyeztük a hangsúlyt. Rédei Istvánra a falban is fontos feladatok vártak, csakúgy mint Hegedüs Márkra, aki reményeim szerint a folytatásban középső védőként is egyre többször megmutatja majd tudását. A védelem és a kapus közti összhang még finomításra szorul, ez a folyamat több időt vesz igénybe. Emlékezhetünk, Richard Stochl is a második évében teljesített jobban, addigra letisztultak a mozgások, és a mezőnyt, az ellenfeleket is jobban kiismerte. A támadójáték kapcsán hamar világossá vált, hogy Bernatonis köré kell építeni a játékot. A társak számára azonban ez olykor túlzott nyugalmat hozott, sokszor azt várták, hogy majd a litván megoldja. Különböző szerkezetekben tudunk eredményesen kézilabdázni, a két beállós játék színesíti a taktikai repertoárt.
– Talán a gyors lerohanások tartogathatnak még kiaknázatlan lehetőségeket. Egyetért?
– Igen, de azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy nem vagyunk sokan, s ha nagyon rohanunk, magunk alatt is vágjuk a fát. Ahhoz, hogy gyors ellentámadásokat vezessünk, jó védekezés és kapusteljesítmény kell. Nálunk két védekező specialista is dolgozik a falban, ami szintén korlátozza a lehetőségeket.
– Fel tudja idézni az idény legemlékezetesebb mérkőzését?
– A Csurgó vagy a Tatabánya elleni döntetlen alkalmával győzelmi esélyeink voltak, emiatt nem teljesen felhőtlen az örömöm. Ami igazán emlékezetes, az a budakalászi győzelem, amivel átszakadt egy gát csapatban. Elhittük, hogy idegenben is nyerhetünk, ráadásul rendkívül magabiztosan gyűjtöttük be a két pontot. Ha beszélhetünk lélekerősítő sikerről, akkor az az volt. A ceglédi és a mezőkövesdi vereség egyaránt fájó, azok más szempontból emlékezetesek. Cegléden talán közelebb álltunk a győzelemhez.
– Mi az ami reális elvárás lehet a tavaszra nézve?
– Nagy sikerként élnénk meg, ha a bajnokság végére is sikerülne megtartani ezt a pozíciót. Hosszú még a szezon, adódhatnak nem várt nehézségek. Továbbra is az elsődleges cél az, hogy megőrizzük a tagságunkat a sportág élvonalában.
Sike Károly
Fotó: Lénát Márton
2018. december 23.
