Lemásolta a 2016/17-es szezonban elért eredményét az Eger SBS Eszterházy férficsapata, amely harmadik NB I-es idényében is a kilencedik helyen zárta a pontvadászatot. Az elmúlt egy év tapasztalatait Tóth Edmond vezetőedzővel vettük górcső alá.

– Nevezhetjük sikeresnek a szezont?
– Bár tavaly tavasszal is a kilencedik helyen zártunk, ráadásul ugyanennyi ponttal, nem tudom elmarasztalni a srácokat – válaszolt Tóth Edmond, az egriek vezetőedzője. – Vjacseszlav Szadovij nyári elvesztése után meggyengült a csapat, leszűkültek a lehetőségeink. Ennek ellenére parádés őszt produkáltunk, az igazi sikert az jelentette.
– Az ősz és a tavasz azonban merőben mást hozott. Mivel magyarázható ez a jelentős kontraszt?
– Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a Kemény Ferenc Sportcsarnok felújítási munkálatai miatt két hónapra bezárt a körcsarnok. Mindez javarészt a januári felkészülési időszakban, a lehető legrosszabbkor. Esti órákban, idegen termekben edzettünk, amikor már a játékosok teljesítőképessége korántsem a legjobb. A napirendünk a feje tetejére állt, kiestünk a korábban megszokott edzésritmusból. Nagyon nehéz időszakként éltük meg azokat a heteket. Aztán újabb késdöfést jelentett első számú irányító játékosunk, Inal Aflitulin eltiltása, amelyet csak tetőztek a sérülések. A nehéz körülmények között is szívvel-lélekkel küzdöttünk, sok esetben egygólos vereségeket szenvedtünk, ami azt mutatja, akkor sem álltunk távol a pontszerzéstől.
– Edzőként mi jelentette a legnagyobb kihívást?
– Mindig a pedagógiai része a nehezebb. Buktatókkal tele, mostoha körülmények között kellett motiváltan tartani a társaságot. A nehézségek azonban csak méginkább összekovácsolták a csapatot, a vélt sérelmek óriási dacot szültek. Aztán amikor létszámban ott tartottunk, hogy csere nélkül kellett megvívni a csatákat, a megfelelő taktika kiválasztása okozott fejtörést. El kellett hitetnem velük, hogy olyan felállásban is lehet esélyünk a pontok gyarapítására.
– A kapott gólok számát illetően a mezőny első feléhez tartoznak. A hátsó alakzat jelentette a sikerek kulcsát?
– Ahogy a tavalyi szezonban, úgy idén is a stabil védekezés számított a csapat fő erényének. Emellett szlovák kapusunk, Richard Stochl teljesítménye minden korábbi időszakot felülmúlt, hatalmas rutinnal és tapasztalattal olvasta az ellenfelek játékát. Komoly átlövők hiányában a védekezéssel igyekeztük megnyerni a mérkőzéseket. Bár az elmúlt szezonhoz képest színesebb lett a támadójátékunk és növekedett a lőtt gólok száma is, mégis pontosan tudtuk, hogy a góllövés idén is nehezebben megy számunkra.
– Melyik mérkőzést tartja a szezon legemlékezetesebb találkozójának?
– Az újonc dabasiakhoz akkor mentünk, amikor nagyon eredményes szériát tudhattak magukénak, miközben mi nagyon nehéz lelkiállapotban érkeztünk. Előzetesen keveset adtam volna a győzelmünkre, de ott történt valami. Emlékszem, a szünetre háromgólos hátrányban vonulhattunk, a második félidőben azonban új fordulatot vett a játék. Úgy éreztük, már nincs veszítenivalónk, teher nélkül, egymásért küzdve akartuk bizonyítani, hogy többre vagyunk hivatottak. A 23–20-as győzelem olyan önbizalomlöketet adott, hogy azok után már kötelezőként tekintettünk a hátralévő mérkőzésekre. Megjegyzem, az az összecsapás olyannyira sorsfordítónak bizonyult, hogy meggyőződésem, ha ott nem nyerünk, később kevesebb pontot szerzünk.
– Hogy halad az új csapat építése? Mi az amit már elárulhat?
– Jól igazoltunk, jövőre más stílusú csapat futhat ki a pályára. Bízom benne, hogy komoly teljesítményre lehetünk képesek. Richard Stochl távozása hatalmas űrt hagy. A pótlása nem kis kihívást jelent mindannyiunknak.

Sike Károly
Fotó: Lénárt Márton
2018. május 17.