Július óta új szerepkörben tevékenykedik a DVTK-Eger sikereiért Szabó Péter (képünkön balról). A 36 éves korábbi balátlövő szakmai igazgatóként igyekszik szelet fogni az egylet vitorlájába. A sportvezetőt az átállás nehézségeiről is kérdeztük.

– A nyáron életének egy fényes időszaka zárult. Fél év távlatában mit gondol, jó döntést hozott?
– Nem a kalandvágy hajtott amikor 2013 nyarán az NB I/B-s egri együttesbe igazoltam – válaszolt Szabó Péter. – Hat éve már, hogy igent mondtam Szabó Róbert társadalmi elnök hívó szívára, s nem titkoltan az a szándék is vezérelt, hogy a hosszú évek múltán, a játékos pályafutásom lezárását követően is aktív részese maradjak a klub életének. A felajánlott szakmai igazgatói tisztség mellett nyáron a Heves Megyei Kézilabda Szövetség elnöki pozíciójára is felkérést kaptam. Ekkor úgy éreztem, most jött el a pillanat, amikor pontot kell tenni a profi sportolói pályafutás végére. Innentől kezdve más módon kell szolgálom ezt a gyönyörű sportágat.

– Zökkenőmentesen zajlott az átállás?
– Azt nem mondanám, de nem is vártam mást. Gyorsan a mély vízbe kerültem, rövid idő alatt kellett elsajátítanom a legégetőbb teendőket. Ha új feladatok ellátásra kap felkérést az ember, esetleg új munkahelyre kerül, mindig adódnak nehézségek. A pályám elején járok, igyekszem minél több tapasztalatot és tudást magamba szippantani, hogy aztán a kézilabdás közösségünk valamennyi tagja azt mondhassa, jó fogaskerék vagyok a gépezetben.

– Akadtak azért segítői az út során?
– Rendkívül nehéz helyzetben vettem át a csapatot, de óriási erőt adott a mindennapi munkához, hogy nagyon sokan buzdítottak és a támogatásukról biztosítottak. Persze, szoktam volt mondani, ha az ember kimegy a napra ne csodálkozzon, ha az megégeti. Adódtak kritikusok is, de a mai napig érezhető, hogy mekkora bázis áll a klub mögött. Nagyon fontosnak tartom a szurkolókkal való kommunikációt, a jövőben is mindenben partnerként tekintünk rájuk. Kiemelném azokat a kollégákat, akik amolyan láthatatlan láncszemként igazgatják az ügyeket. A maga területén Verebélyi Éva az egyik legnagyobb mozgató rúgója a napi munkának, miközben Varga Zoltán és technikai vezetőként is tevékenykedő Repóth Dániel áldozatos munkája is elismerést érdemel. Mindannyian rengeteg energiát tesznek bele a mindennapokba a jobb működés érdekében.

– Csak néhány mondatban, de beavatna a rövid és hosszútávú terveibe?
– Nagy örömünkre szolgált az ősszel, hogy az egri városvezetés kinyilvánította, hogy elkötelezett a kézilabda iránt és mellénk álltak a nehéz helyzetben. Ettől függetlenül még tart a válságkezelés, s reméljük, hogy akadnak olyan vállalkozások, amelyek hajlandók szerepet vállalni ebben az időszakban. Régi adósságunk, hogy az utánpótlás is nagyobb megbecsülést kapjon, e tekintetben úgy tűnik, tudunk előre lépni. Hosszútávon szeretnénk tovább erősíteni a régiós szerepünket, s minden nálunk pallérozódó gyermeknek biztosítani az életpálya modellt. Azt kívánom, hogy sikeres egri csapatot láthassunk és mindenki megtalálja benne a maga örömét.

Sike Károly
2019. január 2.